Sok sportszakember számára az egyik legnehezebb helyzet nem egy konfliktus vagy szakmai döntés, hanem egyszerűen az, hogy nemet mondjon.
Nemet mondani egy plusz kérésre. Nemet mondani egy újabb üzenetre késő este.
Nemet mondani arra, hogy valaki átlépje a szakmai határokat.
A sportban különösen könnyű belecsúszni abba a működésbe, hogy az edző folyamatosan elérhetővé válik. Sokszor azért, mert segíteni szeretne, konfliktust akar elkerülni vagy attól fél, hogy a határozottabb kommunikációt majd ridegségként értelmezik.
Pedig a folyamatos alkalmazkodás hosszú távon nem kapcsolatot épít, hanem kimerülést.
A képzés egyik fontos gondolata, hogy a határtartás nem távolságtartás. A világos keretek nem rombolják a bizalmat, hanem éppen biztonságosabbá teszik a kapcsolatokat.
Sokszor nem maga a „nem” okozza a problémát, hanem az, ahogyan kimondjuk. Nagy különbség van aközött, hogy egy szakember védekezően, indulatosan vagy nyugodtan és következetesen kommunikálja a saját határait.
Brené Brown szerint a világos határok a tisztelet egyik legfontosabb formáját jelentik (Brown, 2021). A hosszú távon fenntartható segítő vagy szakmai működéshez elengedhetetlen, hogy az ember ne folyamatos önfeladásból próbáljon kapcsolódni másokhoz.
A gyermekek számára is biztonságot ad, amikor a körülöttük lévő felnőttek stabil keretek között működnek. Egy folyamatosan túlterhelt, kimerült szakember ugyanis sokkal nehezebben tud valóban figyelmesen jelen lenni.
A nemet mondás nem elutasítás. Sokszor éppen a hosszú távon működő, tiszta kapcsolatok egyik alapfeltétele.
Források
Brown, B. (2021). Atlas of the Heart. Random House.
Cloud, H., & Townsend, J. (1992). Boundaries. Zondervan.