A sportban sokszor természetes elvárásként jelenik meg, hogy az edző mindig stabil, türelmes, motiváló és érzelmileg kiegyensúlyozott legyen. Miközben a valóságban a sportszakemberek jelentős része egyszerre próbál megfelelni szakmai elvárásoknak, szülői igényeknek, szervezeti nyomásnak, adminisztrációnak és folyamatos érzelmi terhelésnek.
A túlterheltség azonban nem csak fizikailag látszik meg. Nagyon gyorsan megjelenik a kommunikációban is.
Ilyenkor az ember könnyebben reagál ingerülten, türelmetlenebb lesz, hamarabb védekezik, nehezebben kapcsolódik valóban a másik félhez, vagy egyszerűen elfárad a folyamatos konfliktuskezelésben. Sokszor nem rossz szándékból történik mindez, hanem azért, mert az idegrendszer tartós terhelés alatt már nem ugyanúgy működik.
A sportban ráadásul az edzők sokszor úgy érzik, hogy nekik „bírniuk kell”. Hogy a nehézségek kimondása gyengeséget jelentene. Pedig a túlterheltség felismerése nem gyengeség, hanem szakmai felelősség.
A képzés is hangsúlyozza, hogy a biztonságos működés alapja a stabil szakmai jelenlét. Ez azonban hosszú távon nem fenntartható, ha a szakember teljesen magára marad a konfliktusokkal és az érzelmi nyomással.
Christina Maslach kutatásai szerint a kiégés egyik legfontosabb előjele az érzelmi kimerülés és a kapcsolódási képesség fokozatos csökkenése (Maslach & Leiter, 2016). Ez sokszor előbb jelenik meg a kommunikációban, mint magában a teljesítményben.
A szupervízió ebben kiemelten fontos szakmai támogatást jelenthet. Egy olyan biztonságos tér lehet, ahol az edző reflektálhat a konfliktusaira, a terheltségére, a kapcsolati nehézségeire és arra is, hogyan hatnak rá érzelmileg a mindennapi helyzetek.
A kiégés nem egyik napról a másikra történik. És sokszor nem a teljesítményen látszik meg először, hanem azon, ahogyan elkezdünk beszélni másokkal.
Források
Maslach, C., & Leiter, M. P. (2016). Burnout. Wiley Encyclopedia of Management.
Siegel, D. J. (2012). The Developing Mind. Guilford Press.