Kevés sportszakember mondja ki hangosan, pedig nagyon sokan érzik: időnként a szülőkkel való kommunikáció sokkal megterhelőbb, mint maga az edzői munka.
Nem azért, mert a szülők „rosszak” lennének. Hanem azért, mert ezek a helyzetek érzelmileg rendkívül telítettek. Egy-egy beszélgetésben egyszerre jelenik meg a gyermek jövője, a teljesítmény, a félelem, a csalódottság, a bizonyítási vágy, az aggódás és sokszor a saját szülői bizonytalanság is. És ennek a közepén ott áll az edző, akitől sokszor egyszerre várnak szakmaiságot, empátiát, stabilitást, konfliktuskezelést és azonnali megoldásokat.
Közben az edzők jelentős része nem kommunikációs szakembernek készült. Nem mediátornak, nem pszichológusnak és nem családterapeutának. Mégis gyakran olyan helyzetekben találják magukat, ahol pontosan ezekre a készségekre lenne szükség.
A sportban ráadásul sok konfliktus nem nyíltan indul. Hanem félmondatokkal, feszültséggel, passzív megjegyzésekkel vagy folyamatos kritikával. Egy idő után pedig az edző könnyen azt élheti meg, hogy bármit csinál, valakinek biztosan nem lesz jó.
Ilyenkor teljesen természetes megjelenő érzés lehet a kimerültség, a védekezés vagy akár az is, hogy az ember elkezd távolságot tartani a szülőktől. Ez nem feltétlenül rosszindulatból történik, hanem önvédelemből.
A képzés egyik fontos üzenete éppen ezért az, hogy a jó kommunikáció nem tökéletességet jelent. Nem az a cél, hogy egy sportszakember minden helyzetet hibátlanul kezeljen, hanem hogy képes legyen szakmailag stabilan jelen maradni akkor is, amikor nehéz.
Ehhez pedig nem csak kommunikációs technikákra van szükség, hanem önreflexióra és határtartásra is. Fontos felismerni, hogy egy konfliktus nem mindig az edző szakmai alkalmatlanságáról szól. Sokszor a szülő saját félelmei, szorongásai vagy túlzott elvárásai jelennek meg a helyzetben.
Brené Brown szerint a bizalom és a kapcsolódás alapja nem a hibátlanság, hanem a következetes, hiteles jelenlét (Brown, 2018). A sportban ez különösen igaz. A szülők és a gyermekek nem tökéletes edzőt keresnek, hanem olyan szakembert, aki kiszámítható, tiszteletteljes és nehéz helyzetekben is képes stabil maradni.
Susan David érzelemszabályozással kapcsolatos kutatásai pedig arra mutatnak rá, hogy a tartós érzelmi terhelés alatt dolgozó szakemberek könnyen kerülhetnek védekező vagy elkerülő működésbe, ha nincs lehetőségük tudatosan kezelni ezeket a helyzeteket (David, 2016).
A sportban dolgozó szakemberekre ma már nem csak szakmai, hanem komoly érzelmi terhelés is nehezedik. Ezért fontos kimondani: teljesen rendben van, ha egy-egy helyzet nehéz. És az is rendben van, ha egy edzőnek időnként támogatásra, szakmai kapaszkodókra vagy megerősítésre van szüksége.
Az együttműködő kommunikáció nem attól működik, hogy az edző minden kritikát szó nélkül elvisel. Hanem attól, hogy képes úgy megtartani a szakmai kereteit, hogy közben emberileg is jelen marad.
