Kevés sportszakember mondja ki hangosan, pedig sokan érzik: időnként a szülőkkel való kommunikáció megterhelőbb lehet, mint maga az edzői munka. A nehéz beszélgetésekben egyszerre jelenhet meg a gyermek jövője, a teljesítménnyel kapcsolatos elvárás, az aggódás és a csalódottság. Az edzőtől pedig gyakran azt várják, hogy mindezt szakmailag felkészülten, empatikusan és érzelmileg stabilan kezelje.
Miért ennyire megterhelő a szülőkkel való kommunikáció?
A szülőkkel kialakuló nehéz helyzetek nem feltétlenül azért jelentkeznek, mert valamelyik fél rosszat akar. Sokkal inkább azért, mert a gyermek sportolása érzelmileg különösen fontos terület a családok életében.
Egyetlen beszélgetésben több érzés és szempont is összekapcsolódhat:
- A gyermek jövőjével kapcsolatos aggodalom.
- A teljesítménnyel és fejlődéssel szembeni elvárások.
- A sikertelenségtől vagy csalódástól való félelem.
- A bizonyítási vágy.
- A szülő saját bizonytalanságai.
Mindezek közepén az edzőnek egyszerre kell szakmai döntéseket hoznia, empatikusan kommunikálnia, kezelnie a konfliktusokat és megőriznie a saját stabilitását.
Az edző nem pszichológusnak vagy mediátornak készült
A sportszakemberek jelentős része elsősorban azért választotta hivatását, mert sportolókat szeretne fejleszteni, edzéseket vezetni és szakmai eredményeket elérni.
Nem feltétlenül kommunikációs szakembernek, mediátornak, pszichológusnak vagy családterapeutának készült.
A mindennapi edzői munkában mégis gyakran olyan helyzetekkel találkozik, amelyek fejlett kommunikációs és érzelmi készségeket igényelnek.
Ez különösen nehéz lehet akkor, amikor a szülő azonnali válaszokat vagy megoldásokat vár egy összetett, érzelmileg terhelt helyzetben.
A konfliktusok nem mindig nyíltan kezdődnek
A sportban sok konfliktus nem egyértelmű vitával indul. A feszültség gyakran fokozatosan épül fel.
Ennek jelei lehetnek:
- Félmondatok és burkolt megjegyzések.
- Passzív vagy visszatérő kritikák.
- Kimondatlan elégedetlenség.
- Fokozódó feszültség az edző és a szülő között.
- Egymásnak ellentmondó elvárások.
Egy idő után az edző könnyen úgy érezheti, hogy bármilyen szakmai döntést hoz, valakinek biztosan nem lesz megfelelő.
Ez az állandó nyomás hosszabb távon érzelmileg kimerítővé válhat.
Amikor az edző védekezni kezd
A tartósan nehéz kommunikációs helyzetekben természetes reakció lehet a kimerültség, a védekező hozzáállás vagy a kapcsolatoktól való távolságtartás.
Az edző ilyenkor nem feltétlenül rosszindulatból zárkózik el a szülőktől. Előfordulhat, hogy egyszerűen saját érzelmi terhelését próbálja csökkenteni.
A probléma akkor mélyülhet el, ha ez a védekező működés tartóssá válik, és fokozatosan megnehezíti az együttműködést.
A jó kommunikáció nem tökéletességet jelent
A szülőkkel való együttműködő kommunikáció egyik legfontosabb alapelve, hogy az edzőnek nem kell minden helyzetet hibátlanul kezelnie.
A cél nem a tökéletes reakció, hanem az, hogy a sportszakember nehéz helyzetekben is képes legyen megőrizni szakmai stabilitását.
Nem az a jó kommunikáció, amelyben soha nincs konfliktus, hanem az, amelyben az edző a konfliktus közben is képes szakmailag stabil és emberileg jelen lévő maradni.
Ehhez azonban nem elegendő néhány kommunikációs technika elsajátítása. Szükség van önreflexióra, érzelmi tudatosságra és a szakmai határok megtartására is.
Önreflexió és határtartás
Fontos felismerni, hogy egy konfliktus nem minden esetben az edző szakmai alkalmasságáról vagy döntéseinek helyességéről szól.
Előfordulhat, hogy a szülő saját félelmei, szorongásai vagy túlzott elvárásai jelennek meg a beszélgetésben.
Az önreflexió segíthet abban, hogy az edző különbséget tudjon tenni a szakmailag indokolt visszajelzések és a helyzetben megjelenő érzelmi reakciók között.
A határtartás pedig lehetővé teszi, hogy a sportszakember:
- Megőrizze szakmai döntéseinek következetességét.
- Tisztelettel kezelje a szülői aggodalmakat.
- Ne vállaljon magára minden érzelmi feszültséget.
- Felismerje saját felelősségének és kompetenciájának határait.
- Nehéz helyzetekben is fenntartsa az együttműködés lehetőségét.
A bizalom alapja a hiteles jelenlét
Brené Brown a bizalom és a vezetői működés kapcsolatát vizsgálva a hitelesség, a következetesség és az emberi kapcsolódás jelentőségét hangsúlyozza (Brown, 2018).
Ez a szemlélet a sportban is fontos lehet.
A gyermekek és a szülők számára nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy az edző soha ne hibázzon, hanem hogy kiszámíthatóan, tiszteletteljesen és következetesen viselkedjen.
A bizalom kialakulásában ezért meghatározó szerepe lehet annak, hogyan reagál a sportszakember a nehéz, konfliktusos helyzetekre.
Érzelmi tudatosság a mindennapi edzői munkában
Susan David az érzelmi rugalmasság és az érzelmek tudatos kezelésének jelentőségét mutatja be az Emotional Agility című munkájában (David, 2016).
A tartós érzelmi terhelés alatt dolgozó szakemberek könnyebben kerülhetnek védekező vagy elkerülő működésbe, ha nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel a nehéz helyzetek kezelésére.
Az érzelmi tudatosság abban segíthet, hogy az edző ne automatikusan reagáljon a feszültségre, hanem felismerje saját érzéseit, és tudatosabban válassza meg a válaszát.
A sportszakembernek is szüksége lehet támogatásra
A sportban dolgozó szakemberekre ma már nemcsak jelentős szakmai, hanem komoly érzelmi terhelés is nehezedhet.
Fontos elfogadni, hogy egy-egy kommunikációs helyzet nehéz lehet, és az edzőnek is szüksége lehet szakmai kapaszkodókra, támogatásra vagy megerősítésre.
A kommunikációs kompetenciák fejlesztése nem a szakmai hiányosság beismerése, hanem a tudatos sportszakmai fejlődés része.
Az együttműködés alapja a szakmai stabilitás
Az együttműködő kommunikáció nem azt jelenti, hogy az edzőnek minden kritikát szó nélkül el kell viselnie, vagy minden szülői elvárásnak meg kell felelnie.
Sokkal inkább arról szól, hogy képes legyen a szakmai kereteket megtartani, miközben a másik fél szempontjait és érzéseit is tiszteletben tartja.
A cél olyan kommunikáció kialakítása, amelyben az edző szakmailag következetes, emberileg jelen lévő és a nehéz helyzetekben is képes az együttműködésre.
Felhasznált szakirodalom
- Brown, B. (2018). Dare to Lead. Random House.
- David, S. (2016). Emotional Agility. Avery Publishing.
