Volt már olyan helyzeted, amikor utólag azt gondoltad: „Ezt máshogy is lehetett volna…” vagy „Lehet, hogy félreértettem a játékosomat…”?
Ez már maga a reflexió: amikor nemcsak emlékszel egy szituációra, hanem rá is nézel – és megpróbálod jobban megérteni magadat benne.
A reflexió nem „okoskodás” – hanem mentális állóképesség. A sportban gyakran hallani: Történt, ahogy történt – lépjünk túl rajta,, csakhogy a fejlődés nem pusztán abból jön, hogy újra és újra helyzetekbe kerülünk, hanem abból, ha vissza is tekintünk rájuk.
John Dewey amerikai filozófus szavaival: „Nem a tapasztalatainkból tanulunk, hanem abból, ha reflektálunk a tapasztalatainkra.”
Ez különösen fontos edzőként, amikor olyan döntéseket kell hoznod, amelyek játékosokra, csapatokra és karrierekre hatnak – és közben te magad is része vagy a helyzet érzelmi dinamikájának.
A reflexió nem gyengeség – hanem vezetői felelősség, egy-egy edzés, meccs vagy konfliktus után hasznos lehet magadnak feltenni néhány kérdést:
- Mi is történt pontosan?
- Mit éreztem közben?
- Vajon mit mozgatott a másik félben?
- Lehetett volna máshogy reagálnom?
Ezek nem vádaskodó kérdések, hanem önismereti iránytűk. Segítenek, hogy legközelebb ne automatikusan reagálj, hanem tudatosabban. Ez teszi lehetővé, hogy ne csak eredményes, hanem emberileg is hiteles maradj.
A reflexió szintjei – mikor mire vagy képes?
Dr. Michael Carroll szerint a reflexió különböző mélységeken zajlik. Ezek nem „fokozatok”, hanem természetes fejlődési lépések, amelyeken minden edző végigmegy:
- Hibáztató üzemmód: „Nem rajtam múlt, a játékos viselkedett tiszteletlenül.”
- Kezdődő megértés: „Lehet, hogy én is feszültebb voltam, de ő sem volt könnyű eset.”
- Kölcsönös belátás: „Ez a helyzet kettőnk között alakult ki – együtt hoztuk létre.”
- Önreflexió: „Miért húzom fel magam újra és újra bizonyos játékosoknál? Mi az én mintám ebben?”
Minél mélyebbre mész a reflexióban, annál nagyobb rálátást kapsz önmagadra és a kapcsolataidra. A sport lényege a fejlődés. A reflexió pedig belülről indul: nem mindig kell mélyre ásni, néha már az is sokat számít, ha lelassítasz, és kimondod magadnak: „Nemcsak túlélni akarom ezt a helyzetet – megérteni is.” Ez tesz képessé arra, hogy hosszú távon hiteles, kiegyensúlyozott szakember maradj – nemcsak a csapatod, hanem saját magad számára is.
Hogyan segít ebben a szupervízió?
A reflexió gyakorlása nem mindig könnyű – különösen akkor, ha régóta viszel magaddal helyzeteket, döntéseket, felelősséget. A szupervízió ebben nyújt támogatást: biztonságos teret ad arra, hogy időt és figyelmet kapjanak azok a kérdések, amelyek a mindennapi rutinban elsikkadnak.
Segít mélyebben rálátni önmagadra, felismerni új összefüggéseket, és hosszú távon is hiteles, kiegyensúlyozott szakemberként jelen lenni – nemcsak mások, hanem önmagad számára is.
