Sok sportszakember fejében a határozottság és az empátia még mindig egymással szemben álló dolgokként jelenik meg. Mintha választani kellene a „kemény szakmaiság” és a megértő kapcsolódás között.
Pedig a biztonságos sportközeg egyik alapja éppen az, hogy a kettő egyszerre tud jelen lenni.
Az empátia nem engedékenységet jelent. Nem azt jelenti, hogy minden helyzetben egyetértünk a másikkal, vagy hogy nincsenek szabályok és keretek. Sokkal inkább azt, hogy próbáljuk megérteni, mi történik a másik emberben, miközben a saját szakmai határainkat is megtartjuk.
A képzésben hangsúlyosan jelenik meg az asszertív kommunikáció szerepe, amely egyszerre teszi láthatóvá a szakmai kereteket és a másik fél szempontjait is.
Egy konfliktushelyzetben például teljesen más hatása van annak, hogy:
- „Ne szóljon bele az edzésbe.”
vagy annak, hogy: - „Látom, mennyire fontos önnek a gyermeke fejlődése. Az edzéseken viszont szeretném, ha egy irányból kapna szakmai visszajelzést.”
Mindkét mondat határt tart. Az egyik azonban bezárja a kapcsolatot, a másik pedig megtartja.
Thomas Gordon kommunikációs modellje szerint a valódi együttműködés alapja az, amikor a felek képesek egyszerre képviselni saját szükségleteiket és figyelembe venni a másik fél nézőpontját is (Gordon, 2000).
A sportban ez különösen fontos, mert a gyermek biztonságérzete nagyrészt abból épül fel, hogy a körülötte lévő felnőttek mennyire stabilan és kiszámíthatóan működnek.
Az empatikus és határozott kommunikáció nem gyengeség. Éppen ellenkezőleg: szakmai stabilitást sugall.
Források
Gordon, T. (2000). Parent Effectiveness Training. Three Rivers Press.
Rosenberg, M. B. (2003). Nonviolent Communication: A Language of Life. PuddleDancer Press.