A humor fontos része lehet egy jó közösségnek. Oldhatja a feszültséget, erősítheti a kapcsolódást és segíthet nehéz helyzetekben is. A probléma ott kezdődik, amikor a humor valójában megalázásba, megszégyenítésbe vagy rendszeres cikizésbe fordul át.
A sportban sokszor normalizált a „keményebb” kommunikáció. Elhangzanak olyan mondatok, amelyekre a környezet legyint:
- „csak vicc volt”,
- „nem kell ennyire érzékenynek lenni”,
- „nálunk mindig is ilyen volt a hangulat”.
A kérdés azonban nem az, hogy a másik fél „rosszat akart-e”, hanem az, hogy a gyermek hogyan élte meg a helyzetet.
Különösen veszélyes lehet, amikor egy gyermek rendszeresen ugyanannak a viccelődésnek vagy cikizésnek a célpontjává válik. Ilyenkor a humor könnyen válhat a kirekesztés vagy az érzelmi bántalmazás eszközévé.
