A gyermekek sokszor nem szavakkal jelzik, hogy bajban vannak. Nem mindig mondják ki, hogy félnek, szoronganak vagy segítségre lenne szükségük. Ehelyett a viselkedésük kezd el „beszélni”.
Egy gyermek hirtelen visszahúzódóvá válhat, agresszívebben reagálhat, elveszítheti a motivációját vagy éppen folyamatosan provokálhatja a környezetét. Sokszor ezekre a helyzetekre a felnőttek első reakciója az, hogy „rosszul viselkedik”, „fegyelmezetlen” vagy „nehezen kezelhető”.
Pedig a viselkedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy jelzés.
A gyermekek idegrendszere stresszhelyzetben másképp működik, mint a felnőtteké. A tartós szorongás, bizonytalanság vagy érzelmi túlterhelés sokszor viselkedésbeli változásokban jelenik meg először.
Nem minden nehéz viselkedés mögött áll veszélyeztetettség. De minden viselkedés mögött van valamilyen belső állapot, amit érdemes komolyan venni.
Sportszakemberként nem az a feladatunk, hogy minden problémát megoldjunk, hanem hogy érzékenyen és figyelmesen reagáljunk a változásokra.
Források
Perry, B. D., & Szalavitz, M. (2006). The Boy Who Was Raised as a Dog: And Other Stories from a Child Psychiatrist’s Notebook. Basic Books.
